Dr. Kellar Autumn és Wendy Hansen, a Lewis és Clark Főiskola biológusai évek óta kutatják, hogy hogyan képesek a gekkók akár a mennyezeten is fennmaradni. Eleinte valamilyen speciális ragasztóanyagra gyanakodtak, később viszont megdöbbentő felfedezést tettek. Rájöttek ugyanis, hogy az egymástól kis távolságban lévő molekulák közötti kölcsönhatás, a van der Waals-erő biztosítja az összeköttetést a láb és a felület között. Ennek alapját a gekkó lábának szerkezete képezi. Talpát ugyanis apró serték borítják, melyek szélessége mindössze 200 nanométer. Minden serte a végén ecsetszerűen többszázfelé, akár ezerfelé is ágazik, és minden ág apró korongban végződik. Ez olyan mértékű felszínnövekedést hoz létre, amely lehetővé teszi a kölcsönhatások kialakulását. A kutatók számításai szerint a gekkók lábain lévő serték összesen akár 140 kg felemelésére is alkalmasak. Öntisztulás Ezt a felfedezést évekkel ezelőtt tette a szerzőpáros. Azóta vizsgálták, hogy vajon szennyezett, poros felszínen mennyire működik ez a hatás. Megfigyelték, hogy akármilyen nagy mennyiségű porba mártják a gekkó lábát, öt lépés után az újra teljesen tiszta lesz. Ennek oka ismét a van der Waals-erőben rejlik: a porszem annyira apró, hogy kisebb lesz a szőröcskék és a porszem, mint a porszem és a talaj (vagy egyéb felszín) közötti kölcsönhatás. Így a por jobban kötődik a talajhoz, mint a gekkóhoz. A vizsgálatok eredményeit újfajta ragasztóanyagok kifejlesztésében kívánják felhasználni. A természet utánzása révén létrehozható olyan sebtapasz, ami nem hagy ragacsos nyomot maga után, gekkó-szerű falmászó felszerelés, gólbiztos kapuskesztyű és még számos létfontosságú és kevésbé létfontosságú tárgy.

(Forrás:NG)

Bíró Zsuzsa 2005.január.5